Gondolatok...Főzés.

Konyha, munka, leves!

A konyha sok nő fejében a másodállás fogalma. Ez így is van! Ez egy nehéz munka, mégis amikor megkérdeznek egy nőt, hogy mihez ért, akkor a legtöbb büszkén felsorolja az iskoláit, az elvégzett tanfolyamokat és képzéseket. Összefoglalja az idáig megszerzett tudását egy csokorba szedve.

A főzés tudományát szinte mindenki kihagyja. Valahogy az természetes velejárója a női lét mivoltának! Belegondolt már valaki abba, hogy a főzés, amit ösztönszerűen, kényszerűségből, esetleg kedvtelésből szinte minden nő ismer és gyakorol, igazából mennyire összetett és nehéz munka! Amikor „összerittyentek egy ebédet” címszó alatt, a könnyű és gyakorlatias mozdulatokat látva, azt gondolnánk, hogy milyen egyszerű az egész, mert csak egy kis víz, néhány szem zöldség meg egy kis tészta és már kész is a leves. No persze! Nyáron, amikor eleve meleg van és elviselhetetlen a hőség a „hűvös” nappaliban is, akkor konyhában kétszer akkora a hőérzet a készülékek által felmelegített levegő és gőz keveredése miatt. Milyen finom is tud lenni egy jó húsleves némi rántott hússal! Én nem igazán tudok főzni, de mivel „egy férfi akkor férfi…” meg a kíváncsiság is vezérelt, pár évvel ezelőtt kipróbáltam. Valami egyszerűre gondoltam és azt is a szakácskönyvből. Így lett a tojásos leves a kísérlet alanya. Mivel rántott levesről van szó, ezért a rántással kell kezdeni.

Egy kis olaj, egy két evőkanál liszt, majd az a drága törtpaprika. Na, én ennél a műveletnél elidőztem egy kicsit, gondoltam had teljesedjen ki a paprika zamatos magyaros íze, ezért vagy tíz percig kevergettem a lábas alján a három összetevőt, majd felengedtem vízzel, beletettem a tojásokat és főztem még rajta annyit, amennyit a könyv írt. És kész a remekmű! Szerencsére a szaglószervünk sokkal hamarabb jelez baj esetén, mint az ízlő, így bennem maradt a reggeli, amit főzés előtt tettem a gyomromba! Szörnyű volt a leves bűze a megégett paprika miatt. Fogtam az egészet és kiöntöttem a kutyánknak. Fidó nem, hogy nem evett belőle, vagy egy hétig nem láttam még az árnyékát sem! Ezért mondom őszintén, aki főzni tud az egy szép szakma birtokosa és tiszteletre méltó, hogy a kedvesünk, az anyukánk vagy a nagymamánk megtanulta ezt, és annyi időt tölt el a konyhában sokszor csak miattunk!

Lanrob.

Az első!

Itt megosztom majd veled a gondolataimat, örömömet, bánatomat és észrevételeimet a világ dolgairól.
Remélem tetszeni fog!
Várlak vissza!
lanrob.